Öntözési módszerek hazánkban

Az Európai Unió részéről, az utóbbi időben egyre fontosabb szerepet tölt be a vizek védelme, és az olyan vízellátási megoldások alkalmazása, amelyek alacsony környezeti hatással járnak, olvasható a NAK honlapján.

Az időjárási ingadozások, illetve a növényeink vízigényének kielégítése érdekében a természetes vízellátás mellett az öntözéses gazdálkodás áll rendelkezésünkre. Az öntözés igényének felismerését követően el kell döntenünk, hogy milyen öntözési módot válasszunk. A döntés megkönnyítésére gyűjtöttük össze a hazánkban leginkább elterjedt öntözési formákat, illetve azok jellemzőit.

A felületi öntözés – ezen belül legfőképpen a hazánkban elterjedt árasztó öntözés – az egyik legősibb vízpótlási lehetőségünk. Ebben az esetben a talaj hosszabb-rövidebb időre összefüggő vízréteg alá kerül, ahol víz gravitációs úton szivárog a talajba. Fontos kiemelni, hogy a felületi öntözés kizárólag a kis vízáteresztő képességű talajokon javasolt, különben fennáll az erózió és a nagy vízveszteség veszélye.

Az esőszerű öntözés, hazánkban a legelterjedtebb öntözési mód, amely legfőképpen a szántóföldi kultúrákban használatos. Az esőszerű öntözés zárt csővezetékben, nyomás alatt vezetett vizet, szórófejekkel porlasztja szét, amely a természetes esőhöz hasonlóan a levegőből, cseppek formájában jut a növényre, illetve a talajra.

Előnyei:

  • Alacsony a munkaerőigény
  • Változatos domborzatú és méretű tábla öntözésére is alkalmas
  • Könnyen üzemeltethető és jól automatizálható (a kijuttatott víz mennyisége jól szabályozható és mérhető)
  • A zárt csővezeték megakadályozza a víz kémiai és fizikai szennyeződését
  • Lehetőséget ad a tápanyagok és a kemikáliák kijuttatására, illetve a mikroklíma szabályozására, a környezet hűtésére és a fagy elleni védelemre egyaránt.

Az esőszerű öntözésnek két típusát ismerjük: a lineár, illetve a csévélődobos öntözőberendezéseket. Fő különbség az öntözendő tábla alakjában jelenik meg, mivel a lineár (egyenes vonalú) öntözőberendezés főként négyszögletes területek öntözésére alkalmas, míg a csévélődobos szabálytalan alakú táblán is alkalmazható.

A mikroöntözés a legvíztakarékosabb módszer, amely leginkább a szántóföldi zöldségtermesztésben elterjedt öntözési forma: egy olyan gyűjtőfogalom, ahol az öntözési megoldások közös jellemzője, hogy a vízadagoló elemek kis nyomáson, időegység alatt kevés öntözővizet pontszerűen juttatnak az öntözendő területre.

A hazánkban elterjedt cseppenkénti (csöpögtető) öntözés jellemzője a nevéből is kiindulva, hogy az öntözővíz cseppenként jut a talajfelszínre. Az egyszeri vízigény kiadagolása folyamatosan történik, azaz olyan folyamatos öntözést jelent, amely során az alacsony nyomással szállított víz a különböző vízadagoló elemeken keresztül kis adagban kerül a talajra.

A felszín alatti öntözés (altalajöntözés) esetében az öntözővíz a talaj felszíne alatt, a művelés által nem érintett talajrétegben, az ott elhelyezett csövekben mozog és oszlik szét, s alulról áztatja a termőréteget. Előnye, hogy nem akadályozza a felszíni művelést és párolgási vesztesége minimális, azonban beépítési költsége magas és a víz útja nehezen követhető.

 

Összeállította:
Csomor Zsolt

Tartalom közti banner a cikk végére
no