Komplex anyagforgalmi és takarmányozási vizsgálatok tejhasznú szarvasmarha-állományokban | Agrárágazat

Komplex anyagforgalmi és takarmányozási vizsgálatok tejhasznú szarvasmarha-állományokban

Kiadvány, amelyben megjelent: 

A tejtermelő szarvasmarha-ágazat gazdaságosságát jelentősen befolyásolja az állomány egészségi állapota, a tartás, takarmányozás hibáira visszavezethető anyagforgalmi zavarok (pl. ketózis, acidózis, hipokalcémia és más hiányállapotok stb.) előfordulási gyakorisága, az egyes kórképek állományon belüli elterjedtsége és súlyossága.

 

Ezek az ún. menedzsmentfüggő zavarok közvetlenül vagy közvetve hátrányosan befolyásolják az életteljesítményt, a termelés színvonalát, a termékminőséget, a szaporodási teljesítményt és az élelmiszerbiztonságot, valamint nagyban csökkenthetik a termelés eredményességét. A károk döntő többségéért a szubklinikai formában fennálló zavarok a felelősek. Állományszintű problémák esetén jól körülhatárolt protokoll mentén a problémák komplex megközelítésére van szükség. Klasszikus állatorvosi módszerekkel a problémák nem szüntethetők és nem is előzhetők meg. A szubklinikai anyagforgalmi zavarok állomány-diagnosztikájában folyamatos fejlesztés alatt álló, korszerű vizsgálati módszereket integrál az Állatorvostudományi Egyetem Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszéke által alkalmazott „Komplex állomány-egészségügyi és anyagforgalmi vizsgálatok rendszere”.

 

A vizsgálatok célja

Anyagforgalmi-takarmányozási ellenőrző vizsgálatok elvégzését gyakran valamely az állomány vagy állománycsoport jelentős részét érintő akut vagy krónikus probléma indokolja. Leggyakoribb okok között szerepelnek a tejmennyiség vagy a tej-beltartalom elégtelenségei, a szaporodási, tőgyegészségügyi zavarok, lábvég-betegségek vagy a megnövekedett selejtezés és kiesések. A problémamegoldás mellett a vizsgálatok másik fontos indoka, amikor megelőző céllal vagy más néven monitoring jelleggel végezzük el a vizsgálatokat. A munka eredményeképpen választ kaphatunk a tartás takarmányozás hibáira visszavezethető szubklinikai és/vagy klinikai formában megnyilvánuló anyagforgalmi zavarok előfordulására, állományon belüli elterjedtségére és az ok-okozati összefüggésekre. Megalapozott javaslatok fogalmazhatók meg a feltárt zavarok megszüntetésére és megelőzésére.

 

A vizsgálatok felépítése

A tejhasznú szarvasmarha-állományok anyagforgalmi-takarmányozási vizsgálatainak rendszere több pillérre épül:

  • telepi adatgyűjtés és elemzés;
  • telepszemle, helyszíni vizsgálatok;
  • mintavétel, laboratóriumi vizsgálatok;
  • helyszíni konzultáció, értékelés, javaslattétel;
  • ellenőrző vizsgálatok beütemezése.

 

Adatgyűjtés és elemzés

A problémafelvetés nem mindig jelenti az elsődleges probléma pontos körülhatárolását. Utóbbihoz az állományra vonatkozó adatok elemzése által juthatunk el. Az állomány összetételre és változásaira, termelésre, termékminőségre, szaporodási teljesítményre, állategészségügyi helyzetre, takarmányozásra, telepirányításra vonatkozó adatok gyűjtésével meghatározhatjuk az állományt leginkább érintő problémák körét. Az adatgyűjtéshez és elemzéshez jó segítséget nyújtanak a Magyarországon elterjedt számítógépes telepirányító szoftverek (pl. Riska), de számos információ (pl. takarmányozási adatok) egyéb forrásból érthető el. A probléma-meghatározás során prioritási sort állítunk fel. Megfogalmazzuk az elérendő célokat és meghatározzuk az elvégzendő vizsgálatok körét és módszereit.

 

Telepszemle, helyszíni vizsgálatok

A telepszemle (farmvizit) során igyekszünk minél több információt és tapasztalatot szerezni az állományról. Helyszíni vizsgálatokat végzünk, amelyek magukban foglalják klinikai jellegű vizsgálatok elvégzését (ellés és involúció szövődményei, a lábvég és a tőgy megbetegedései stb.), a kondíció, a bélsár konzisztencia, bendőteltség vizsgálatát. Vizsgáljuk az állatok viselkedését, takarmányfogyasztását és a kérődzést. A takarmányadag (takarmánykeverék, TMR) a tömegtakarmányok, takarmányalkotók és az ivóvíz minőségét érzékszervi, fizikai vizsgálatnak vetjük alá. Ellenőrizzük a munkaszervezéssel, az állatok elhelyezésével, tartásával, csoportosításával, a bánásmóddal, a takarmányozás technikájával, technológiájával és stratégiájával kapcsolatos körülményeket.

A vizsgálatok végrehajtásába bekapcsolódnak az ÁTE graduális és posztgraduális képzéseiben résztvevő hallgatók is, három-négy fő egyidejűleg.

 

Mintavétel, laboratóriumi vizsgálatok

Az előzetesen meghatározott vizsgálati kör és módszer függvényében biológiai mintákat veszünk helyszíni, vagy laboratóriumi körülmények között elvégzett klinikai-kémiai vizsgálatok céljára.

 

Kiemelten vizsgált termelési-élettani szakaszok:

  • várható ellés előtt 1-2 héttel lévő ún. előkészítős tehenek;
  • ellés után 1-7 nappal lévő frissen ellett tehenek;
  • a termelésbe lendülés és involúció időszakában lévő 7-30 napja ellett állatok. (egyszer- és többször ellettek);
  • a laktációs csúcstermelés időszakában lévő, megközelítően 100 napja ellett tehenek.

 

Vizsgálhatjuk még a laktáció közepén és végén levő, vagy szárazonállás időszakát teljesítő állatokat, ill. a tenyészüszőket.

A biológiai minták gyűjtése (vér-, vizelet-, bendőfolyadék-, festenyzett fedőszőr-minták stb.) az előre kijelölt vizsgált csoportok létszámának 5-10%-ára kiterjedően, standardizált körülmények között és módszerekkel történik.

A vérmintákat a v. jugularisból, vagy a v. subcutanea abdominis-ból, nagy lumenű vérvételi tű segítségével, 0,05 ml heparint, vagy Na-szulfitot tartalmazó kémcsövekbe vesszük. A vizeletmintákat hólyagkatéterrel, a bendőfolyadékot Dirksen-féle bendőszonda segítségével gyűjtjük. A pigmentált fedőszőr mintákat a mellkas oldaláról nyírjuk. A biológiai mintákat a helyszínen azonnal vizsgáljuk, vagy 1-4°C-on hűtve szállítjuk a laboratóriumba. A mintavételekre a reggeli etetést követő 3-5 órában kerül sor. Az anyagforgalmi laboratóriumi vizsgálatoknál a tejelő tehenekre vonatkoztatott élettani értéktartományok számos metabolikus paraméter tekintetében erre az időintervallumra jellemzők, és gyorsan változnak. A meghatározásokat minden esetben egyedi mintákból végezzük, a csoporttársak mintáinak elegyítése („poolozott” minták) jelentős vizsgálati költségmegtakarítással járna ugyan, szakmailag azonban több okon elfogadhatatlan (lásd alább).

 

A részletes laboratóriumi vizsgálatok

Az energiaforgalmat (szénhidrát és zsírforgalom) a vér béta-hidroxi-butirát (BHB), a vérplazma glükóz- és szabadzsírsav- (FFA-)koncentrációjának meghatározásával ellenőrizzük. Indokolt esetben meghatározzuk továbbá a triglicerid- és koleszterin-koncentrációt is. A szubklinikai zsírmobilizációs betegség megállapítása céljából meghatározzuk a vérplazma aszparaginsav-transzamináz (AST) enzimaktivitási értékét is.

 


Korszerű elemanalitika biológiai mintákból ICP-OES berendezéssel (Fotó: Perényi János)

 

A bendőben oldódó fehérje ellátottságot a vérplazma- és vizeletminták karbamidkoncentrációjának meghatározásával ellenőrizzük.

A sav-bázis anyagcserét a vizeletminták pH értékének és nettó sav-bázis ürítés (NSBÜ) koncentrációjának mérésével monitorozzuk vagy a bendőtartalom minták pH-értékét mérjük.

A makroelem ellátottságot a vérplazma  és vizeletminták összes és ionizált Ca, anorganikus P, Mg, valamint a vizeletminták Na és K koncentrációjának meghatározásával ellenőrizzük.

A nyomelem-ellátottságot az indikációtól függően minden állatban a vérplazma Cu, Zn, egyes csoportokban a teljes vér Se- és Mn-tartalmának, illetve a pigmentált fedőszőrminták Cu-, Zn- és Mn-koncentrációjának meghatározásával tudjuk vizsgálni. A felsoroltakon kívül indokolt esetben meg tudjuk határozni a biológiai minták Fe-, Co- és mérgezőnehézfém-koncentrációit is. A karotin ellátottságra a vérplazma összkarotin-koncentrációjának mérésével következtetünk.

 

Eredmények, következtetések

A vizsgálatok eredményeinek megfelelő értelmezése és értékelése olyan eszköz a szakember kezében, mely stratégiai döntéshozatal alapját képezi. A megfelelő vizsgálati protokoll révén megalapozott eredmények lehetővé teszik a helyes következtetések levonását. Az egyedi minták eredményeinek elemzése révén megállapítjuk az állományban előforduló szubklinikai anyagforgalmi zavarokat, azok előfordulási gyakoriságát és súlyosságát valamint az előfordulási gyakoriság változásainak állományon belüli dinamikáját.

Az előfordulási gyakoriság és a metabolikus zavar súlyosságának megállapítása érdekében kulcsfontosságú az egyedi vizsgálati eredmények valamint a belőlük számított átlag és szórásértékek együttes ismerete. A csoportszinten elegyített (poolozott) minták elemzése nem teszi lehetővé az előfordulási gyakoriság megismerését, ill. nagy a veszélye, hogy egyedi kiugró értékek miatt hibás következtetést vonunk le. A laboratóriumi eredmények, helyszíni tapasztalatok, klinikai vizsgálatok és az adatgyűjtés együttes figyelembe vételével a feltárt zavarok okai felderíthetők, megszüntetésükre és megelőzésükre megalapozott javaslatok fogalmazhatók meg. Az eredmények értékelése és a javaslatok megfogalmazása helyszíni interaktív konzultáció alkalmával történik, mely lehetőséget ad az állományra adaptált megoldási lehetőségek megvitatására.

Az egyre élesebbé váló piaci verseny megkívánja a belső tartalékok feltárását. A tartás és takarmányozás hibáira visszavezethető, ún. menedzsmentfüggő betegségek nagy gyakorisággal terhelik a hazai tejelő tehénállományokat, jelentősen rontva az ágazat teljesítményét és eredményességét. Az anyagforgalmi zavarok korai felismerése, megszüntetése és megelőzése alapvető érdeke a gazdaságoknak. A komplex anyagforgalmi-takarmányozási ellenőrző vizsgálatok költsége bőségesen megtérül a várható gazdasági előnyök révén.

 


A korszerű és hatékony tejelő tehén takarmányozás nem képzelhető el folyamatos monitoringra épülő kontroll nélkül.

 

Dr. habil. Könyves László, egyetemi docens PhD, Dipl. ECBHM

Állatorvostudományi Egyetem

 konyves.laszlo@univet.hu

Kapcsolódó cikkek