Egy sikertörténet küszöbén vagy már azon is túl | Agrárágazat

Egy sikertörténet küszöbén vagy már azon is túl

Kiadvány, amelyben megjelent: 

A hibridek jelentik a biztonságos termesztés alapját

Slágernövényként él a köztudatban a repce, a termesztéséhez fűződő anekdoták ideje viszont lejárt, a letisztult termelői réteget a szakmai tudás és a technológiai fegyelem jellemzi. Ugyan mindig voltak, lesznek is szerencselovagok, akik a repcétől várható jövedelmezőségen felbuzdulva belevágnak a termesztésébe, de a titok nyitjára nem lehet csak úgy ráérezni. De mi is az a titok? Erről is beszélgettem Blum Zoltánnal, a RAPOOL Hungária Kft. és a SAATEN-UNION Hungária Kft. ügyvezetőjével.

 

Könnyű helyzetben van a riporter, mikor a beszélgetőtárs így kezdi a beszélgetést: „Kimondottan sikeres év áll mögöttünk.” A repcetermesztési kedvet, a vetőmag-értékesítési volument nézve valóban elégedett lehet Blum Zoltán, hiszen idén a tavalyi jelentős növekedést is felül tudták múlni a RAPOOL-hibridekkel. Egyelőre nem hozták nyilvánosságra a piackutatási eredményeket, de a piacvezető szerep már garantált. A hivatalos adatok szerint a repce vetésterülete idén ősszel 293 000 hektár, amiből közel 80 000 hektáron RAPOOL-hibrideket vetettek.

 

Termésbiztonság minden időben

Egy nemesítőház vagy akár egy vetőmag-forgalmazó sikerének a kínálata az alapja. A RAPOOL-nál sincs ez másképp, hiszen az új hibridek valamelyik tulajdonságukban mindig jobb teljesítményre képesek, mint elődeik. A termőhelyi adottságokhoz igazított, széles portfólióval rendelkező vállalat viszont egy további célt tűzött ki maga elé: a termésbiztonságot.

Abban mindenki egyetért, hogy a repcetermesztés kulcsa a vetésben és persze a kelésben rejlik. Szinte minden ekkor, ősszel dől el, hiszen 70 százalékban a tél előtti fejlődés sikere határozza meg ennek a növénynek a jövedelmezőségét a termelők szerint, akiknek bizonytalanságra ad okot, hogy milyen állapotban megy a télbe a repce. Keresve a megnyugtató megoldást a RAPOOL Seed Technology munkacsoportja optimalizálta a csávázást, amivel biztonságosabbá válik a repce termesztése. Az eredmények már most magukért beszélnek, és bár a termésbecsléstől még nagyon távol állunk, az állományok ígéretes állapotban vannak, joggal várható tehát tőlük biztosabb és magasabb terméseredmény.

RAPOOL Root Power csávázás
Több mint 100 különböző csávázási kombináció hatékonyságát, toleranciáját vizsgálták 13 országban, több mint 30 helyszínen, 6 éven keresztül. A hagyományos gombaölő szeres csávázáson túl a legjobb makro- és mikroelem-kombináció adta a RAPOOL Root Power csávázás alapját, amely fokozottabb gyökérképződést és regenerálódást eredményez, így gyorsabban és egységesebben fejlődik az állomány. „A szükséges kezdő lökés” – foglalta össze az ügyvezető, hiszen a nagy hozamok eléréséhez a repce esetében a megfelelő, erős gyökérrendszer felépítése alapvető fontosságú. A Root Power csávázás pedig a gyökérnyaktól a gyökérvégekig serkenti a csírázást és a növekedést.

Jelenleg a négy vezető hibrid érhető el RAPOOL Root Power csávázással: a DALTON, a DARIOT, a CRISTAL és a PHOENIX CL.

A forgalmazók kedélyét idén a rovarölő szeres csávázás eseti engedélyezése is borzolta, amely szinte az utolsó pillanatban, július 24-én érkezett meg. A RAPOOL ebben a kényszerhelyzetben is előnnyel indult, hisz saját üzemmel, saját technológiával gyakorlatilag startra készen várta a pozitív hatósági döntést, és ahogy Blum Zoltán is fogalmazott: „A gazdák kivártak, bízva a szerencséjükben és persze a pozitív szakmai döntésben.”

 

Hibridbúza: a kísérleti fázis lezárult

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt Blum Zoltánnal a cég hibridbúza-nemesítésben vállalt úttörő szerepéről, a hibridbúza-termesztés létjogosultságáról, jövőképéről beszélgettünk. Azóta sok minden változott, 20 százalékkal növelte eladásait a SAATEN-UNION, egy nehéznek mondható évjárat után pedig a termelők is megtapasztalták a hibridek előnyeit. A beszélgetésünk előtti napokban látogattak el a lepsényi székhelyű vállalkozáshoz a francia kollégák, akik az eredmények alapján elégedetten állapították meg: a kísérleti fázis lezárult, a jelenlegi 100 hektáros hibridbúzavetőmag-előállítást felválthatja az ipari méretű, minimum 800 hektáron történő vetőmagtermelés, amellyel viszont már nemcsak a hazai, hanem a környező országok termelői igényeit is ki tudják elégíteni.

A hibridvetőmagok pedig mind több kalászos fajban válnak elérhetővé, hisz a hibridbúza- mellett a nálunk kis szegmensnek számító hibridrozs is megtalálható a cégcsoport hazai vetőmag-előállításai között. A már korábban beharangozott hibridárpa is startra készen áll, a az állami elismerést megcélzó hivatalos kísérleteken túl már  üzemi  tesztparcellákon is vizsgáznak az első jelöltek, és várhatóan a következő szezonban már kereskedelmi forgalomban is elérhetők lesznek.

A fémzárolt vetőmag minősége garantált

A kalászos gabonák termesztésének azonban nem ez a szűk keresztmetszete, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy hazánkban egyelőre kevesen használnak fémzárolt vetőmagot. A 20 százalék körüli felújítási arányt magyarázhatjuk költségoldalról és megtérülési oldalról is, mindenképpen szemléletbeli különbségekhez jutunk, hisz a német, francia vagy épp cseh termelők közel 50 százalékos felújítási aránya mellett is ott van a közös kiindulópont, hogy a vetőmag az egyedüli input anyag a szántóföldi növénytermesztésben, amelyet maguk a gazdák állítanak elő. Döntésük ezért ugyan érthető, de nagy kockázatot vállalnak vele. Uniós csatlakozásunk előtt a nemzeti támogatás folyósításának feltétele volt a fémzárolt vetőmagok használata, mára a szabályok lazulásával a különbség már valóban az ár- és a szemléletbeli különbségből ered.

 

Van élet a támogatások után is

A termesztők számára egyértelmű nehezítő körülmény, hogy a zöldítési programban ugyan benne hagyták a szóját, de a vegyszeres növényvédelmét kizárták. Elképzelhető, hogy ez visszaveti a termesztési kedvet hazánkban, de Blum Zoltán arra biztatja a termelőket, hogy ne a zöldítési programban használják a szóját, hanem inkább a szükséges technológiai elemeket betartva igyekezzenek minél eredményesebben termelni. „A szójatermesztésnek már meg kell állnia a saját lábán, mint ahogy a borsótermesztésnek is” – mondta.

 

Ennek kapcsán felmerül a manapság egyébként is sokszor elhangzó kérdés: lesz-e támogatás 2020 után? Hogyan tovább? Blum Zoltán egy „házon belüli” szlogennel válaszolt kérdésemre: „Mi ezt nem támogatásként, hanem a társadalom részéről egyfajta szolgáltatásként szeretnénk megélni (és persze kiérdemelni – a szerk.), hiszen élelmiszert állítunk elő.”

 

Régi ötlet újracsomagolva: a borsótermesztés

Fehérjenövényként a szója mellett a borsó is jó alternatívát kínál. Addig azonban, amíg a takarmányozási technológiába nem integrálják és illesztik be pontosan, az értékeit nem elemzik megfelelően, addig – bár a termesztéstechnológiája adott és működik – a biztos és hosszú távú értékesítése nem garantált. „Jelenleg 15.000 hektáron termesztenek hazánkban borsót, ennek a területnek a látványos növelésén dolgozunk – hangsúlyozta Blum Zoltán. – A cél érdekében a közeljövőben egy kiadványt is megjelentetünk, elsősorban takarmánygyártók és -feldolgozók számára.”

A borsó termesztése megtérül, mert az AKI számításai szerint a repce után a második leggazdaságosabb kultúra, és sok esetben felülmúlja a kalászosok vagy a kukorica eredményeit. A hagyományos piaci értéken túl előnye, hogy előveteményként az egyik legkiválóbb növény, tehát nemcsak a saját szezonjában, de a következő növénykultúra eredményeiben is megmutatkozik a hatása, még ha ez kevésbé számszerűsíthető is. „Hosszú távon ez a szemlélet nem lesz megkerülhető” – zárta a fenntarthatóságra vonatkozó megjegyzéssel Blum Zoltán a beszélgetésünket.

Sándor Ildikó

Kapcsolódó cikkek